Petőfi kocsija

Petőfi Sándor leparkolt a frissen takarított gépkocsijával szerelmese, Szendrey Júlia háza előtt. Felnézett a paneltechnológiával épült lakótelepi monstrumra, és lassan a kapuhoz lépett. Végigfuttatta ujjait a kaputelefonon, majd megállapodott a négyes szám mellett. Háromszor csöngetett. Közben Júliára gondolt. 

Veszekedtek előző este. Néha már maga sem értette, mi űzi újra és újra a hölgyhöz. Tudja Isten, hogy mi okból - gondolta magában - szeretem? De, szeretem.

Júlia bebocsátotta Sándort. Hogy, mi történt a lakásban, nem tudjuk pontosan, ám a papírvékony falaknak köszönhetően a szomszédos Horvát-család ifjú történészszakos hallgatója lejegyzett néhány dolgot a naplójában e pásztoróráról. A leirat szerint a jegyespár levetette szép ruháit, majd felöltözik, ha virrad.

Az biztos, hogy másnap reggel Petőfi abban a hitben szállt ki a liftből, s lépett a kocsijához, hogy az továbbra is ragyogó tisztaságában várja. Nem számított arra, hogy őszi levelek sokasága borítja be járművét.

Petőfi meglepetten lépett az autóhoz, de már tudta, mit kell tennie.

Lőtt egy fényképet a levélbe borult ablaktörlőkről, s a fénykép alá ezt írta:

Itt van az ősz, itt van ujra.

Majd az egészet megosztotta a fészbukkal összekötött Instagram-fiókjában, s csibészes mosollyal ajka sarkában halkan pendítette meg ujjával - a zsebében lapuló slusszkulcsot.

(Petőfi Sándor: Itt van az ősz, itt van ujra című verse nyomán csibészkedve)

Megjegyzések

  1. Unknown2021. október 22. 12:12

    Nagyon aranyos, nagyon tetszik, lehet, hogy akár igaz is lenne a mai világban.,hiszen a folytatásban "..szép, mint mindig énnekem" következik, és egy ilyen találkozó után mit is mondhatna mást???

    VálaszTörlés
  2. Zsuzsanna2021. december 15. 20:06

    Istenem, tudtam, hogy feldobod a napomat.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Találkozás Apámmal

Kép
Apám tíz évvel ezelőtt halt meg úgy, hogy előtte már legalább húsz éve nem beszéltem vele. Nincs sok emlékem róla. Néhány maszatos gyerekkori emlék a perekedi házáról, egy-egy karácsonyi folt a Margit mamánál töltött ünnepekről. Ennyi. Csengett a telefon, Viktor öcsém volt a vonal túlsó végén: - Apánkat kórházba vitték. Gondoskodnunk kellene róla. Szótlan volt a kórházi találkozás. Néztem azt az embert, akinek a sarja vagyok, akinek a szavát sem értettem, de nem is kellett, mert túl sok közös témánk sem volt. Aztán újra csengett a telefon, megint Viktor volt az: - Apánk meghalt. Akkor sírtam utoljára. Nem sírtam sem akkor, amikor Nagyanyám, sem akkor, amikor Anyám ment el. Csak akkor, amikor Apám. Apám, akinek a nevét sem viselem már, apám, akivel nem igazán volt kapcsolatom. Nem tudom, mit sirattam azon a napon. Talán a reményt, hogy egyszer még beszélgethetek vele, talán azt, hogy most már soha, senki nem mondja nekem azt, hogy "Kisfiam". Talán a valóra sosem vált gyere...
További információk

Meglátni Istent

Kép
Ha azt kérded, őszinte vággyal tudakolva, van-e Isten, létezik-e egy szerető Atya a Mennyben, akkor figyelj jól! Figyelj, hogy megtaláld a lombok suhogásában, a csillagok ragyogásában. Az ég kékjében és a függöny csipkéjében. A fű zöldjében és az erdő vadjaiban. A könyv lapjain és a vers rímjeiben. A festmény színeiben és az óra ketyegésében.  Keresd, hogy megtaláld a fa illatában  és a tenger vizében. A hal némaságában és a város lüktetésében. A tanya magányában és a villamos zsúfoltságában. A hegy csúcsában és a bánya sötétjében. Az óceán hullámaiban és a hangya szorgalmában. Egy rövid évezredben és egy végtelen pillanatban. S ha úgy érzed, meglelted, keresd tovább! A gyermek tekintetében. A szerelmes ifjú vágyaiban. A fiatal házas örömében. A szülő aggodalmában. A megfáradt ember ráncos arcában. Az utolsó leheletben. A gyászoló fájdalmában. Lásd meg Istent egy megrepedt párkányban. Egy megsántult kutyában. Egy törött ablakban. Egy leomlott kastélyban. Egy s...
További információk

A légy

Kép
A légy felszállt a buszra. Mit szállt, repült, libbent a járműre. Összetett szemével körbenézett, majd landolt egy virágmintás kalapon. - Tévedés volt - zümmögte, hiszen egy kalapon, melyen csak minták a virágok ki érezné jól magát - így némi toporgás után tovalibbent egy sporttáskára. A sporttáska piros volt, kék díszítéssel, és nem volt rajta virágminta. Másmilyen sem, csak egy nagy kávéfolt. A légy pont a folt közepére szállt le. Nyalogatta, tapogatta, de nem szerethette a feketét, így csakhamar szedte a lábát, illetve a szárnyait, s újabb leszállópályát keresett. Körözött egy kicsit a kapaszkodók szférájában, majd megpihent - egy rózsaszín nő rózsaszín blúzán.  A légy itt jól érezte magát, szemmel láthatóan nem akart továbbrepülni - míg a rózsaszín nő a rózsaszín kacsójával el nem hessegette onnan. A légy azonban rámenős volt, vagy inkább rárepülős, s egy rövid szárnycsattogtatás után újra helyet keresett a rózsaszín blúzon, melyre újabb hessegetés volt a válasz. A lég...
További információk