Találkozás Apámmal

Apám tíz évvel ezelőtt halt meg úgy, hogy előtte már legalább húsz éve nem beszéltem vele. Nincs sok emlékem róla. Néhány maszatos gyerekkori emlék a perekedi házáról, egy-egy karácsonyi folt a Margit mamánál töltött ünnepekről. Ennyi.

Csengett a telefon, Viktor öcsém volt a vonal túlsó végén: - Apánkat kórházba vitték. Gondoskodnunk kellene róla.

Szótlan volt a kórházi találkozás. Néztem azt az embert, akinek a sarja vagyok, akinek a szavát sem értettem, de nem is kellett, mert túl sok közös témánk sem volt.

Aztán újra csengett a telefon, megint Viktor volt az: - Apánk meghalt.

Akkor sírtam utoljára. Nem sírtam sem akkor, amikor Nagyanyám, sem akkor, amikor Anyám ment el. Csak akkor, amikor Apám. Apám, akinek a nevét sem viselem már, apám, akivel nem igazán volt kapcsolatom. Nem tudom, mit sirattam azon a napon. Talán a reményt, hogy egyszer még beszélgethetek vele, talán azt, hogy most már soha, senki nem mondja nekem azt, hogy "Kisfiam". Talán a valóra sosem vált gyerekkori álmokat: a közös pecázást, a kirándulásokat, a közös szurkolást a kedvenc focicsapatnak. Talán, hogy nem védett meg, amikor szükségem lett volna rá. Talán azt, hogy nem adott tanácsokat, amikor először udvaroltam egy lánynak, vagy azt, hogy sosem hallottam, amint mesét mond nekem.

Halála után azonban mégis beszélgettem Apámmal. Álmomban a Freibergi Templom lépcsőjén ültünk. Csak Apám és én. Nagyjából egyidősnek tűnt velem. Fehér ruhát viselt, haja barna volt, hangja kellemes, barátságos, meleg tónusú.

- Szeretnék belépni a templomba - mondta Apám.

- Itt van, látod?

- Nem mehetek - javított ki - Neked kell bevinned.

Hosszan néztünk egymásra, aztán mondott valamit, amire egész életemben vártam. Két szót, amit soha nem hallottam tőle, s ami azóta is gyakran eszembe jut:

- Szeretlek, kisfiam!

Ébredéskor elővettem a naptáramat, bekapcsoltam a számítógépet, mikor is lesz legközelebb templomi út?

Annak az évnek szeptemberében találkoztunk a lépcsőn Apámmal. S bár a nevét nem vettem vissza, szívemben teljes megbocsátással, apámmal együtt léptünk be a Templom ajtaján.