Meglátni Istent

Ha azt kérded, őszinte vággyal tudakolva, van-e Isten, létezik-e egy szerető Atya a Mennyben, akkor figyelj jól!

Figyelj, hogy megtaláld a lombok suhogásában, a csillagok ragyogásában. Az ég kékjében és a függöny csipkéjében. A fű zöldjében és az erdő vadjaiban. A könyv lapjain és a vers rímjeiben. A festmény színeiben és az óra ketyegésében. 

Keresd, hogy megtaláld a fa illatában  és a tenger vizében. A hal némaságában és a város lüktetésében. A tanya magányában és a villamos zsúfoltságában. A hegy csúcsában és a bánya sötétjében. Az óceán hullámaiban és a hangya szorgalmában. Egy rövid évezredben és egy végtelen pillanatban.

S ha úgy érzed, meglelted, keresd tovább! A gyermek tekintetében. A szerelmes ifjú vágyaiban. A fiatal házas örömében. A szülő aggodalmában. A megfáradt ember ráncos arcában. Az utolsó leheletben. A gyászoló fájdalmában.

Lásd meg Istent egy megrepedt párkányban. Egy megsántult kutyában. Egy törött ablakban. Egy leomlott kastélyban. Egy sikertelen vizsgában. Az aszályos időben.

Engedd, hogy veled legyen! Egy tánclépésben. Egy sportsikerben. Egy szélviharban. Egy esőcseppben. Egy hajfonatban. Egy madárdalban. Engedd, hogy veled legyen minden érintésben.

S többé nem kell kérdened, van-e Isten. Tudni fogod a sikeredben és a bukásodban. A fájdalmadban és a boldogságodban. A szíved dobbanásában és a könnyed csillanásában. A munkád verejtékében és az otthonod nyugalmában. 

Már tudod, hogy ott van. Némán, mint egy pillanat. Dühösen, mint egy vihar. Esdekelve, mint egy koldus. Hatalmasan, mint egy tábornok. Szerényen, mint egy szolga. 

És feláldozva magát, Krisztusként.

És szeretve téged, mindig, mindenkor. 

Istenként.