Vigyázz magadra!
– Vigyázz magadra! – óvott Anyu, s én kezét elengedve szaladtam a fiúkkal focizni a térre, de még futtában a vállam fölött válaszoltam: Vigyázok!
– Vigyázz magadra! – ölelt át Anyu, és kezét elengedve az első fizetésemmel a zsebemben fordultam az éjszakába, s a taxiból integettem: Vigyázok!
– Vigyázz magadra! – puszilt arcon Anyu az oltár előtt, majd elengedtem kezét, és boldog mosollyal feleltem: Vigyázok!
– Anyu, anyu, miért mondod nekem mindig azt, hogy vigyázzak magamra?
– Azért, kisfiam, mert én már nem vigyázhatok rád. S tudod, a benne lévő szeretet miatt csak az igazán fontos embereknek szabad mondani, hogy “Vigyázz magadra!” – suttogta Anyu, és a becsukta szemét. Én annyit sem tudtam mondani: Vigyázok!
mb
Nagyon szé olyan érzelmi megnyilvánulás,az irásban amire szükség van ,az emberi szeretet megnyilvánulása ami emberi érték , !
VálaszTörlésAnnyira megható ,a szeretet megnyilvánulása ,ritka szép érzelmek !
VálaszTörlés