Füredi döntések


A füredi csapat
Novembert Balatonfüreden fejeztem be, ahol egy régi késztetésnek engedve, részt vettem a Magyar Íróképző alapfokú kurzusán.

Kérdezhetnéd, miért vártam ilyen sokáig, hiszen havonta szerveznek tanfolyamot a tollforgatóknak. Nos, a legtöbb tanfolyam péntektől vasárnapig, esetleg szombaton és vasárnap tart, márpedig a vasárnap számomra az Úr napja, amikor Istentiszteleten veszek részt, így várnom kellett egy olyan alkalomra, amikor péntekre és szombatra esik a tréning.

Kabos Gyula legendás mondása jutott eszembe, mi szerint "ebből is egy kicsit, meg abból is egy kicsit". Két napba lehetetlen belesűríteni egy szakma minden fortélyát, ismeretét, fogását, így előadónk, Zsiga Henrik mindenről beszélt - egy kicsit. Spotlámpaként villantak az egyes területek, mint stilisztika, marketing, karakterépítés, kapcsolatok, történetív... de a legfontosabb a második nap utolsó kérdése volt: "Milyen terveid vannak most?"

Füred előtt nem voltak különösebb terveim az írással. Bár ezerszám keringenek a történetek a fejemben, csak néha-néha jegyeztem belőle egyet-egyet. Persze, az időhiányra fogom, valójában viszont azért, mert úgy érzem, soha nem fogok olyan színesen írni, mint Anyám tette, és főleg nem olyan színvonalasan, mint egyik rokonom, Makkai Sándor, akinek több regénye is megjelent.

Ám ahogy teltek az órák, ahogy mindaz, amit az írásról gondolok, keretet és alapot kapott Henrik előadása által, kezdett összeállni a terv. Mert igenis, úgy érzem, az írással kezdenem kell valamit, a bennem kavargó milliónyi emlék és ezernyi sztori tintáért (na jó, klaviatúráért) kiált. 

Már az előadás alatt éreztem, hogy sokkal többet akarok foglalkozni az írással, s a hazáig tartó két-három órás autóút alatt össze is állt a terv. Íme:

- befejezni a függőben lévő két regényemet: az Angyalok Kelyhe és a Hagyaték munkacímet viselő történeteket;
- a képzésen tanultak szerint átfogalmazni, megszerkeszteni a már kész novelláimat, 
- papírra vetni mindazokat a novellákat, amelyek bennem élnek;
- felkutatni az irodalmi pályázatokat és folyamatosan figyelemmel kísérni őket;
- kapcsolatot keresni az irodalmi folyóiratokkal és weblapokkal;
- írói oldal és FB-profil készítése;
- szakmai kapcsolatok építése;
- s részt venni a következő képzésen.

Már napok teltek el azóta, hogy eljöttem Füredről. Ha adhatnék egy tanácsot a húsz évvel ezelőtti énemnek, akkor azt mondanám neki, hogy "Ne hagyd abba!". A mai önmagamnak pedig azt: "Ne add fel!".

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Találkozás Apámmal

Úgy volt, úgy volt...

Meglátni Istent