Én, a nagyon mormon


Reggel még bőven van hely a buszon, de az álmos tekintetek jelzik, nem lett volna az emberek ellenére, ha az év második napja nem hoz még munkanapot. A diákok még talán alszanak, többedmagammal azonban dolgozni igyekszünk.

Buszos ismerősömmel beszélgetek, aki hosszasan ecseteli a szilveszteri party részleteit, majd megkérdezi:
- Neked milyen volt?
- Szolíd - válaszolom. - Nem volt hosszú, mert időben akartam aludni térni. Tudod, másnap vasárnap volt.
Az ismerősöm csodálkozva rám néz:
- Ha most azt mondod, hogy tegnap is voltál az egyházban, úgysem hiszem el.
- Pedig így volt. Azért feküdtem le időben, mert számomra fontos volt, hogy méltóképpen megszentelhessem a vasárnapot. Mint bármely másik vasárnapot az évben.

Az ismerősöm hallgat egy percet, talán a hallottakat emészti, s mint egy puzzle-játék darabját, próbálja beilleszteni az általa ismert képbe.
- Akkor is, ha szilveszter csak egyszer van egy évben?
- Akkor is - bólintok. - Számomra a vasárnap fontosabb, mint a szilveszteri szórakozás. Ezért nem mentem sehová bulizni, mert tudtam, akkor nem tudnám teljes szívemből megünnepelni a vasárnapot. Nem az Újévet, hanem Krisztust. A Vasárnapot.

Közben beér a busz a végállomásra. Ő jobbra, én balra el, s elköszön.
- Jó munkát, és boldog új évet, Te... Te nagyon mormon!

Neked is boldog új évet. S mindenkinek kívánom, hogy igazlelkű vágyai valóra váljanak az Úr 2017-ik esztendejében.


Megjegyzések

  1. Unknown2017. január 2. 19:14

    Megértelek,és mi itt Veszprémben is így tettünk és nem bántuk meg!!!!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Találkozás Apámmal

Kép
Apám tíz évvel ezelőtt halt meg úgy, hogy előtte már legalább húsz éve nem beszéltem vele. Nincs sok emlékem róla. Néhány maszatos gyerekkori emlék a perekedi házáról, egy-egy karácsonyi folt a Margit mamánál töltött ünnepekről. Ennyi. Csengett a telefon, Viktor öcsém volt a vonal túlsó végén: - Apánkat kórházba vitték. Gondoskodnunk kellene róla. Szótlan volt a kórházi találkozás. Néztem azt az embert, akinek a sarja vagyok, akinek a szavát sem értettem, de nem is kellett, mert túl sok közös témánk sem volt. Aztán újra csengett a telefon, megint Viktor volt az: - Apánk meghalt. Akkor sírtam utoljára. Nem sírtam sem akkor, amikor Nagyanyám, sem akkor, amikor Anyám ment el. Csak akkor, amikor Apám. Apám, akinek a nevét sem viselem már, apám, akivel nem igazán volt kapcsolatom. Nem tudom, mit sirattam azon a napon. Talán a reményt, hogy egyszer még beszélgethetek vele, talán azt, hogy most már soha, senki nem mondja nekem azt, hogy "Kisfiam". Talán a valóra sosem vált gyere...
További információk

Úgy volt, úgy volt...

Kép
Úgy volt, úgy volt... Úgy volt, úgy volt, De csak én tudom, Mennyi könny volt, mennyi álom, Összetört és velem szállott. Látod, itt ülök, sötétben Attól félve, éjfél lesz: Pár perc, s megfordul a naptár, S a torta kér egy újabb gyertyát, Számolni sem bírom már. Jártunk kicsit iskolába, Ki a bé-be, ki az á-ba, S onnan is csak együtt lógtunk, Matek helyett gitárt nyúztunk, Nagyok vagyunk – eljátszottuk. Úgy volt, úgy volt, De csak én tudom, Mennyi könny volt, mennyi álom, Összetört és velem szállott. Együtt nőttünk éveken át, Tábortűznél éjeken át Szép jövőről álmodoztunk Vörösboros kólát ittunk, S azt hittük, hogy bölcsek vagyunk. Úgy volt, úgy volt, De csak én tudom, Mennyi könny volt, mennyi álom, Összetört és velem szállott. Vizesre sírtam a párnám, S kinevettem azt, ki várt rám. Talán szerelmes is voltam, Csók-csokrokat tékozoltam, Bút, örömöt eldaloltam. Látod, itt ülök, sötétben De a szív, az sose tétlen, S hiába fordul a naptár, S ád az...
További információk

Meglátni Istent

Kép
Ha azt kérded, őszinte vággyal tudakolva, van-e Isten, létezik-e egy szerető Atya a Mennyben, akkor figyelj jól! Figyelj, hogy megtaláld a lombok suhogásában, a csillagok ragyogásában. Az ég kékjében és a függöny csipkéjében. A fű zöldjében és az erdő vadjaiban. A könyv lapjain és a vers rímjeiben. A festmény színeiben és az óra ketyegésében.  Keresd, hogy megtaláld a fa illatában  és a tenger vizében. A hal némaságában és a város lüktetésében. A tanya magányában és a villamos zsúfoltságában. A hegy csúcsában és a bánya sötétjében. Az óceán hullámaiban és a hangya szorgalmában. Egy rövid évezredben és egy végtelen pillanatban. S ha úgy érzed, meglelted, keresd tovább! A gyermek tekintetében. A szerelmes ifjú vágyaiban. A fiatal házas örömében. A szülő aggodalmában. A megfáradt ember ráncos arcában. Az utolsó leheletben. A gyászoló fájdalmában. Lásd meg Istent egy megrepedt párkányban. Egy megsántult kutyában. Egy törött ablakban. Egy leomlott kastélyban. Egy s...
További információk