Gyuszi

Gyuszit alig néhány napja ismerem, és máris komolyan meghatározza az életemet. Nincs a fészbukon, ellenben szorosan itt él velem és osztozunk az ágyon történő hanyatt fekvésben. Küldeném, de ... Gyuszi nem hagyja magát. Igaz, beszélgetni nem lehet vele, és ez súlyos hiányosság nála.

Gyuszi, teljes és anyakönyvezett nevén Mellhártya Gyula, még teljesebb nevén Mellhártya Gyulladás, sőt,  kétoldali Mellhártya Gyulladás, mivelhogy nemesi előtaggal is rendelkezik, azonban mozgásra késztet. Ismeretségünk első napján rögtön orvoshoz és patikába kellett rohannom vele, s mivel a felírt gyógyszereket egy gyógyszertárban nem lehetett beszerezni, egy városrésszel arrébb, majd vissza sétáltunk.

De Gyuszi nyert... egyszercsak nem hagyott tovább sétálni. Fájni kezdett minden lélegzetnyi lélegzet és minden lépésnyi lépés, s Gyuszi jelezte, komolyan gondolta, hogy beférkőzik a bőröm alá. És szó szerint meg is tette.

Azért nem olyan rossz... idejét sem tudom, mikor aludtam ki magam, s most Gyuszival együtt alszunk és... hát, igen. Együtt ébredünk. Aztán megreggelizünk: antibiotikumot eszünk, amit leöblítünk egy kis köptetővel az egészségemre (gallér mögé, Isten-Isten!). 

Így tengetjük közös kis életünk, leginkább ágyban fekve. S várom, hogy Gyuszi összeszedje a sátorfáját, s visszaadja a mellhártyámat rendeltetésszerű használatra. 

Csak az ágyam fog nagyon hiányozni. Azt is szeretem. Jobban, mint Gyuszit.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Találkozás Apámmal

Kép
Apám tíz évvel ezelőtt halt meg úgy, hogy előtte már legalább húsz éve nem beszéltem vele. Nincs sok emlékem róla. Néhány maszatos gyerekkori emlék a perekedi házáról, egy-egy karácsonyi folt a Margit mamánál töltött ünnepekről. Ennyi. Csengett a telefon, Viktor öcsém volt a vonal túlsó végén: - Apánkat kórházba vitték. Gondoskodnunk kellene róla. Szótlan volt a kórházi találkozás. Néztem azt az embert, akinek a sarja vagyok, akinek a szavát sem értettem, de nem is kellett, mert túl sok közös témánk sem volt. Aztán újra csengett a telefon, megint Viktor volt az: - Apánk meghalt. Akkor sírtam utoljára. Nem sírtam sem akkor, amikor Nagyanyám, sem akkor, amikor Anyám ment el. Csak akkor, amikor Apám. Apám, akinek a nevét sem viselem már, apám, akivel nem igazán volt kapcsolatom. Nem tudom, mit sirattam azon a napon. Talán a reményt, hogy egyszer még beszélgethetek vele, talán azt, hogy most már soha, senki nem mondja nekem azt, hogy "Kisfiam". Talán a valóra sosem vált gyere...
További információk

Úgy volt, úgy volt...

Kép
Úgy volt, úgy volt... Úgy volt, úgy volt, De csak én tudom, Mennyi könny volt, mennyi álom, Összetört és velem szállott. Látod, itt ülök, sötétben Attól félve, éjfél lesz: Pár perc, s megfordul a naptár, S a torta kér egy újabb gyertyát, Számolni sem bírom már. Jártunk kicsit iskolába, Ki a bé-be, ki az á-ba, S onnan is csak együtt lógtunk, Matek helyett gitárt nyúztunk, Nagyok vagyunk – eljátszottuk. Úgy volt, úgy volt, De csak én tudom, Mennyi könny volt, mennyi álom, Összetört és velem szállott. Együtt nőttünk éveken át, Tábortűznél éjeken át Szép jövőről álmodoztunk Vörösboros kólát ittunk, S azt hittük, hogy bölcsek vagyunk. Úgy volt, úgy volt, De csak én tudom, Mennyi könny volt, mennyi álom, Összetört és velem szállott. Vizesre sírtam a párnám, S kinevettem azt, ki várt rám. Talán szerelmes is voltam, Csók-csokrokat tékozoltam, Bút, örömöt eldaloltam. Látod, itt ülök, sötétben De a szív, az sose tétlen, S hiába fordul a naptár, S ád az...
További információk

Meglátni Istent

Kép
Ha azt kérded, őszinte vággyal tudakolva, van-e Isten, létezik-e egy szerető Atya a Mennyben, akkor figyelj jól! Figyelj, hogy megtaláld a lombok suhogásában, a csillagok ragyogásában. Az ég kékjében és a függöny csipkéjében. A fű zöldjében és az erdő vadjaiban. A könyv lapjain és a vers rímjeiben. A festmény színeiben és az óra ketyegésében.  Keresd, hogy megtaláld a fa illatában  és a tenger vizében. A hal némaságában és a város lüktetésében. A tanya magányában és a villamos zsúfoltságában. A hegy csúcsában és a bánya sötétjében. Az óceán hullámaiban és a hangya szorgalmában. Egy rövid évezredben és egy végtelen pillanatban. S ha úgy érzed, meglelted, keresd tovább! A gyermek tekintetében. A szerelmes ifjú vágyaiban. A fiatal házas örömében. A szülő aggodalmában. A megfáradt ember ráncos arcában. Az utolsó leheletben. A gyászoló fájdalmában. Lásd meg Istent egy megrepedt párkányban. Egy megsántult kutyában. Egy törött ablakban. Egy leomlott kastélyban. Egy s...
További információk