Vissza 1985-be

Marty McFly szelleme kísértett akkor, amikor néhány nappal ezelőtt elment a net, s vitte magával a tévét és a telefont is.

- Tiszta 1985! - mondtam a gyerekeimnek - utoljára talán akkor voltunk net, vezetékes telefon és tévé nélkül.

Eleinte még élveztük is a helyzetet és a dolog humoros oldalát találtuk meg, mert előkerültek az anekdoták arról az időről, de gyerekeim nem igazán értették, hogyan lehetett felnőni Facebook és Messenger nélkül.

- Képzeld, mi úgy oldottuk meg ezt a problémát, hogy személyesen találkoztunk a barátokkal. Esténként összegyűltűnk a kökényi Kultúrház körül, és beszélgettünk. Ma úgy mondanád, cseteltünk...

Persze, az sem teljesen igaz, hogy nem volt tévé. Mert volt a magyar egy (hétfői adásszünettel), és délutánonként meg a magyar kettő. A kettő közt meg szemcsésen bejött a jugó-egy és a jugó-kettő, ahol tök jó filmeket játszottak, csak a nyelvet nem értettem sosem.

Vezetékes telefon, viszont egyáltalán nem volt, mobil meg pláne. A Vegyesbolt előtt állt egy fülke, de emlékeim szerint az is csak jóval később került Kökénybe.

- És mit csináltatok egész nap? - kérdezték a gyerekek.
- Hát fociztunk az utcán. Leraktunk két tégladarabot, az jelezte a kaput. Ha autó jött, elvettük, s az volt a szabály, hogy mindenkinek ugyanoda kellett visszaállni a pályán, ahol előtte álltunk. És bármennyi gólt is lőttünk, mindig az utolsó találatot elérő csapat győzött.
- S honnan tudtátok, hogy mennyi az idő?
- Ha éhesek voltunk, hazamentünk. Amikor pedig felkapcsolták a közvilágítást, jelezte, hogy este van, és irány haza. Nem kellett óra, Anyu meg csak kinézett az ablakon és látott minket.

S közben felfedeztük, hogy most is van itthon sakk (Peti le is győzött egyszer!), felfedeztük a könyveket, újságot vettünk az újságosnál, és társasjátékot játszottunk.

Este pedig lementünk a ház elé focizni, és Peti így szólt:

- Apa, akkor most ez lesz a kapu, és az utolsó gól nyer!

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Találkozás Apámmal

Kép
Apám tíz évvel ezelőtt halt meg úgy, hogy előtte már legalább húsz éve nem beszéltem vele. Nincs sok emlékem róla. Néhány maszatos gyerekkori emlék a perekedi házáról, egy-egy karácsonyi folt a Margit mamánál töltött ünnepekről. Ennyi. Csengett a telefon, Viktor öcsém volt a vonal túlsó végén: - Apánkat kórházba vitték. Gondoskodnunk kellene róla. Szótlan volt a kórházi találkozás. Néztem azt az embert, akinek a sarja vagyok, akinek a szavát sem értettem, de nem is kellett, mert túl sok közös témánk sem volt. Aztán újra csengett a telefon, megint Viktor volt az: - Apánk meghalt. Akkor sírtam utoljára. Nem sírtam sem akkor, amikor Nagyanyám, sem akkor, amikor Anyám ment el. Csak akkor, amikor Apám. Apám, akinek a nevét sem viselem már, apám, akivel nem igazán volt kapcsolatom. Nem tudom, mit sirattam azon a napon. Talán a reményt, hogy egyszer még beszélgethetek vele, talán azt, hogy most már soha, senki nem mondja nekem azt, hogy "Kisfiam". Talán a valóra sosem vált gyere...
További információk

Úgy volt, úgy volt...

Kép
Úgy volt, úgy volt... Úgy volt, úgy volt, De csak én tudom, Mennyi könny volt, mennyi álom, Összetört és velem szállott. Látod, itt ülök, sötétben Attól félve, éjfél lesz: Pár perc, s megfordul a naptár, S a torta kér egy újabb gyertyát, Számolni sem bírom már. Jártunk kicsit iskolába, Ki a bé-be, ki az á-ba, S onnan is csak együtt lógtunk, Matek helyett gitárt nyúztunk, Nagyok vagyunk – eljátszottuk. Úgy volt, úgy volt, De csak én tudom, Mennyi könny volt, mennyi álom, Összetört és velem szállott. Együtt nőttünk éveken át, Tábortűznél éjeken át Szép jövőről álmodoztunk Vörösboros kólát ittunk, S azt hittük, hogy bölcsek vagyunk. Úgy volt, úgy volt, De csak én tudom, Mennyi könny volt, mennyi álom, Összetört és velem szállott. Vizesre sírtam a párnám, S kinevettem azt, ki várt rám. Talán szerelmes is voltam, Csók-csokrokat tékozoltam, Bút, örömöt eldaloltam. Látod, itt ülök, sötétben De a szív, az sose tétlen, S hiába fordul a naptár, S ád az...
További információk

Meglátni Istent

Kép
Ha azt kérded, őszinte vággyal tudakolva, van-e Isten, létezik-e egy szerető Atya a Mennyben, akkor figyelj jól! Figyelj, hogy megtaláld a lombok suhogásában, a csillagok ragyogásában. Az ég kékjében és a függöny csipkéjében. A fű zöldjében és az erdő vadjaiban. A könyv lapjain és a vers rímjeiben. A festmény színeiben és az óra ketyegésében.  Keresd, hogy megtaláld a fa illatában  és a tenger vizében. A hal némaságában és a város lüktetésében. A tanya magányában és a villamos zsúfoltságában. A hegy csúcsában és a bánya sötétjében. Az óceán hullámaiban és a hangya szorgalmában. Egy rövid évezredben és egy végtelen pillanatban. S ha úgy érzed, meglelted, keresd tovább! A gyermek tekintetében. A szerelmes ifjú vágyaiban. A fiatal házas örömében. A szülő aggodalmában. A megfáradt ember ráncos arcában. Az utolsó leheletben. A gyászoló fájdalmában. Lásd meg Istent egy megrepedt párkányban. Egy megsántult kutyában. Egy törött ablakban. Egy leomlott kastélyban. Egy s...
További információk