A rózsa



- Csúnya rózsa! - kiáltott a kisfiú és szipogva tartotta a frissen sebzett hüvelykujját. Jó magasra, hogy mindenki lássa.


Nagymama szaladt, ahogy csak bírt, s a sérült ujjat bekötözte, megpuszilta, még masnit is tett rá.

Nagypapa viszont csak a fejét csóválta.

- Miért lenne csúnya az a rózsa?
- Me...me...megszúrt! - szipogta a kisfiú.
- Ejnye, no - mondta nagypapa - gyere, ülj csak ide az ölembe!

Nagypapa elhelyezkedett a kedvenc hintaszékében, a kisfiú pedig az ölében. Egyik karját nagypapa nyaka köré fonta, s várta a mesét. Merthogy a mese-rakéta ilyenkor mindig beindult. Ilyenkor a hintaszéken bejárták a kerek világot, lovagokkal és sárkányokkal utaztak együtt, s a végén mindig egy kisfiú volt az erős, a bátor, a rettenthetetlen hős.

Nagypapa most azonban más mesét tartogatott a tarsolyában.

- Nézd csak ezt a rózsát - mondta szelíden nagypapa - hát nem gyönyörű?
- Csúnya! - kiabálta a kisfiú még mindig sértődötten.
- Óh, nem, nem az - javította ki nagy szeretettel nagypapa a kisfiút. - Csak elég távolról kell nézned. Nézz csak oda! - mutatott a távolba nagypapa, s a kisfiú követte szemével a kinyújtott kart. - Hát nem gyönyörű? - kérdezte az öreg a kert közepén pompázó rózsabokorra utalva.

A kisfiú abbahagyta a szipogást és a bokorra nézett.

- Tudod, a rózsát csak messziről szabad csodálni. Kellő távolságból nézve Isten minden szeretetét észreveszed a szirmaiban. Nézd csak a rózsabimbó színeit, a szára karcsúságát, a leveleinek pompáját! Ilyen messziről igazán gyönyörű virág! Ha azonban közelebb mész, már észreveszed a tüskéit, viszont érezheted az illatát. Varázslatos, igaz?

A kisfiú némán bólintott, jelezve, hogy érti, amit a nagypapája mond.

- De ha egész közel mész hozzá, ha egészen-egészen közel hajolsz hozzá, nemcsak megsebzed magad a tüskéitől, hanem még csúnyának is látod. Mikroszkóp alatt vizsgálva pedig kimondottan ronda.

A kisfiú meglepetten nézett föl nagypapára.

- Bizony, ha mikroszkóp alatt vizsgálod a levelét, a virágát, akkor nem láthatod a rózsa egészét. Akkor redőket és ráncokat látsz, meg apró szőrszálakat. A rózsa csak így, egyben, messziről nézve gyönyörű.

Nagypapa kis szünet után folytatta:
- Az embereket is így kell látnod. Ha csak egyes tulajdonságaikra figyelsz, könnyen lehet, hogy visszataszítónak tűnnek, holott mindannyian Isten gyermekei vagyunk, gyönyörű Lélekkel megáldva. Az ember egészét nézd, ne csak egyes tulajdonságait.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Találkozás Apámmal

Kép
Apám tíz évvel ezelőtt halt meg úgy, hogy előtte már legalább húsz éve nem beszéltem vele. Nincs sok emlékem róla. Néhány maszatos gyerekkori emlék a perekedi házáról, egy-egy karácsonyi folt a Margit mamánál töltött ünnepekről. Ennyi. Csengett a telefon, Viktor öcsém volt a vonal túlsó végén: - Apánkat kórházba vitték. Gondoskodnunk kellene róla. Szótlan volt a kórházi találkozás. Néztem azt az embert, akinek a sarja vagyok, akinek a szavát sem értettem, de nem is kellett, mert túl sok közös témánk sem volt. Aztán újra csengett a telefon, megint Viktor volt az: - Apánk meghalt. Akkor sírtam utoljára. Nem sírtam sem akkor, amikor Nagyanyám, sem akkor, amikor Anyám ment el. Csak akkor, amikor Apám. Apám, akinek a nevét sem viselem már, apám, akivel nem igazán volt kapcsolatom. Nem tudom, mit sirattam azon a napon. Talán a reményt, hogy egyszer még beszélgethetek vele, talán azt, hogy most már soha, senki nem mondja nekem azt, hogy "Kisfiam". Talán a valóra sosem vált gyere...
További információk

Úgy volt, úgy volt...

Kép
Úgy volt, úgy volt... Úgy volt, úgy volt, De csak én tudom, Mennyi könny volt, mennyi álom, Összetört és velem szállott. Látod, itt ülök, sötétben Attól félve, éjfél lesz: Pár perc, s megfordul a naptár, S a torta kér egy újabb gyertyát, Számolni sem bírom már. Jártunk kicsit iskolába, Ki a bé-be, ki az á-ba, S onnan is csak együtt lógtunk, Matek helyett gitárt nyúztunk, Nagyok vagyunk – eljátszottuk. Úgy volt, úgy volt, De csak én tudom, Mennyi könny volt, mennyi álom, Összetört és velem szállott. Együtt nőttünk éveken át, Tábortűznél éjeken át Szép jövőről álmodoztunk Vörösboros kólát ittunk, S azt hittük, hogy bölcsek vagyunk. Úgy volt, úgy volt, De csak én tudom, Mennyi könny volt, mennyi álom, Összetört és velem szállott. Vizesre sírtam a párnám, S kinevettem azt, ki várt rám. Talán szerelmes is voltam, Csók-csokrokat tékozoltam, Bút, örömöt eldaloltam. Látod, itt ülök, sötétben De a szív, az sose tétlen, S hiába fordul a naptár, S ád az...
További információk

Meglátni Istent

Kép
Ha azt kérded, őszinte vággyal tudakolva, van-e Isten, létezik-e egy szerető Atya a Mennyben, akkor figyelj jól! Figyelj, hogy megtaláld a lombok suhogásában, a csillagok ragyogásában. Az ég kékjében és a függöny csipkéjében. A fű zöldjében és az erdő vadjaiban. A könyv lapjain és a vers rímjeiben. A festmény színeiben és az óra ketyegésében.  Keresd, hogy megtaláld a fa illatában  és a tenger vizében. A hal némaságában és a város lüktetésében. A tanya magányában és a villamos zsúfoltságában. A hegy csúcsában és a bánya sötétjében. Az óceán hullámaiban és a hangya szorgalmában. Egy rövid évezredben és egy végtelen pillanatban. S ha úgy érzed, meglelted, keresd tovább! A gyermek tekintetében. A szerelmes ifjú vágyaiban. A fiatal házas örömében. A szülő aggodalmában. A megfáradt ember ráncos arcában. Az utolsó leheletben. A gyászoló fájdalmában. Lásd meg Istent egy megrepedt párkányban. Egy megsántult kutyában. Egy törött ablakban. Egy leomlott kastélyban. Egy s...
További információk