A Makkai - írogatói blog

Ülök a buszon, épp Istentiszteletről tartok hazafelé. A szemben lévő ülésre fiatal pár ül, s csöppnyi gyermeküket az apa veszi ölébe. Kislány. Még óvodás. Vagy inkább már óvodás. Gyönyörű kék szeme, szőke haja, érdeklődő tekintete és csacsogó cserfes szája van. Ölembe engedem a Bibliát, inkább a kislányt nézem. Rám néz. Rá nézek. Rám mosolyog. Rá mosolygok. Csücsörít. Csücsörítek. Félrehajtja a fejét. Félrehajtom a fejem. Elbújik az apukája karjaiba. Olvasom tovább a Bibliát. Látom, hogy a kislány egy törött szárnyú bogarat figyel az autóbusz ablakában. A pórul járt hatlábú próbálna elrepülni, de nem sikerül neki. Aztán tapsol a kislány. Rá nézek. Ő is néz. Rám mosolyog. Rá mosolygok. Csücsörít. Csücsörítek. Félrehajtja a fejét. Félrehajtom a fejem. Súg valamit az apukája fülébe, s ő válaszol: - Nem tudom. A bogár elrepül. A kislány megint tapsol. Rá nézek. Ő is néz. Rám mosolyog. Rá mosolygok. Csücsörít. Csücsörítek. Félrehajtja a fejét. Félrehajtom a fejem. Aztán apukája...

Ha azt kérded, őszinte vággyal tudakolva, van-e Isten, létezik-e egy szerető Atya a Mennyben, akkor figyelj jól! Figyelj, hogy megtaláld a lombok suhogásában, a csillagok ragyogásában. Az ég kékjében és a függöny csipkéjében. A fű zöldjében és az erdő vadjaiban. A könyv lapjain és a vers rímjeiben. A festmény színeiben és az óra ketyegésében.  Keresd, hogy megtaláld a fa illatában  és a tenger vizében. A hal némaságában és a város lüktetésében. A tanya magányában és a villamos zsúfoltságában. A hegy csúcsában és a bánya sötétjében. Az óceán hullámaiban és a hangya szorgalmában. Egy rövid évezredben és egy végtelen pillanatban. S ha úgy érzed, meglelted, keresd tovább! A gyermek tekintetében. A szerelmes ifjú vágyaiban. A fiatal házas örömében. A szülő aggodalmában. A megfáradt ember ráncos arcában. Az utolsó leheletben. A gyászoló fájdalmában. Lásd meg Istent egy megrepedt párkányban. Egy megsántult kutyában. Egy törött ablakban. Egy leomlott kastélyban. Egy s...

Azon gondolkodtam az elmúlt napokban, hogy vajon, azon túl, hogy ki-ki formálisan és megszokásból, avagy pedig szívből jövően boldog új évet kíván, még mi szükséges ahhoz, hogy valóban boldog legyen az év? S hadd legyek telhetetlen, ne csak az év, hanem, ha megtaláltuk a boldogság forrását, akkor legyen minden évünk egyformán boldog. Ha lehet, akkor az idők és az örökkévalóság végéig. Ha létezne az örök boldogság forrása, bizonyosan sok modernkori felfedező indulna útnak, hogy egy nagyot kortyoljon belőle. No, de milyen is az, amikor boldogok vagyunk? Ha le szeretnénk írni egy boldog ember állapotát, alighanem Pál apostolhoz hasonló jelzőket találnánk: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség jellemezné. (Pál levele a Galátziabeliekhez. 5:22) Már többször megfigyeltem, hogy azok az emberek, akik igazán boldogok, akikről - ahogy mondani szokás - más messziről látszik az öröm, kivétel nélkül élő kapcsolatot ápolnak Istennel. Hiszen Isten...