A Makkai - írogatói blog

A füredi csapat Novembert Balatonfüreden fejeztem be, ahol egy régi késztetésnek engedve, részt vettem a Magyar Íróképző alapfokú kurzusán. Kérdezhetnéd, miért vártam ilyen sokáig, hiszen havonta szerveznek tanfolyamot a tollforgatóknak. Nos, a legtöbb tanfolyam péntektől vasárnapig, esetleg szombaton és vasárnap tart, márpedig a vasárnap számomra az Úr napja, amikor Istentiszteleten veszek részt, így várnom kellett egy olyan alkalomra, amikor péntekre és szombatra esik a tréning. Kabos Gyula legendás mondása jutott eszembe, mi szerint "ebből is egy kicsit, meg abból is egy kicsit". Két napba lehetetlen belesűríteni egy szakma minden fortélyát, ismeretét, fogását, így előadónk, Zsiga Henrik mindenről beszélt - egy kicsit. Spotlámpaként villantak az egyes területek, mint stilisztika, marketing, karakterépítés, kapcsolatok, történetív... de a legfontosabb a második nap utolsó kérdése volt: "Milyen terveid vannak most?" Füred előtt nem voltak különös...

Huszonegy nap Unottan rugdaltam egy lapos kavicsot az udvaron. Célba vettem a konzervdobozt, amelyet még német juhászkutyánk hozott valamelyik éjszakai járőrözéséből, ám rosszul számítottam, és épp a négylábú orra hegyét találtam telibe. -– Ne haragudj, bundás, nem akartam! – vakargattam meg barátom füle tövét. Rekkenő, fülledt nyári meleg volt. A vakáció talán legforróbb napja, amikor sem a lakásban, sem az udvaron nem volt maradása az emberfiának. Faluhelyen nem volt strand, a klímaberendezést akkoriban hírből sem ismertük. Rendszerint a kerti slag segített a gondon, és adott hosszabb-rövidebb időre szóló hűsítő ajándékot. A kutya is szerette a locsolást, nem egyszer a szájába fogva hozta-húzta maga után, jelezve, hogy hűsítő fürdőzésre vágyik. Olyankor harapta a vizet a szájával,  magasra ugorva próbálta elkapni a vízcseppeket, s alkalmi pocsolyákban dagonyázott, majd a pázsiton hempergőzve törölte magát szárazra.  Nem úgy most. Hiába hívtam magamhoz, nem...