A Makkai - írogatói blog

Még a Karácsony előtti időszakra jellemző, rohanós-szaladgálós napokban történt. A pécsi Árkád bevásárlóközpontban jártam, gondoltam, beugrok a könyvesboltba körülnézni kicsit. Nem feltétlenül ajándékkeresési céllal, egyébként is gyakran betérek oda. Ám annyira zsúfolt volt a bolt, hogy inkább letettem a tervemről. Ki tudja miért, én úgy szeretek a könyvek között őgyelegni, hogy közben nem lépnek a sarkamra, vagy nem taszajtanak hátba egy könyökkel. Szeretem a könyvesboltok semmihez sem hasonlítható illatát, a papírlapok tengerét, betűk milliárdjait, és szeretek belefeledkezni abba az érzésbe, hogy az örökkévalóság összefűzött, összeragasztott szeleteit tartom a kezemben. Ezzel az érzéssel számomra összeegyeztethetetlen ha sürgetnek, vagy noszogatnak. Így hát letettem a könyvesbolt meglátogatásáról, inkább a kijárat felé indultam. Ám a szemem sarkából egy könyvekkel teli standot véltem felfedezni, melynek környékén egyetlen vásárlót sem láttam. Kegyelmi pillanat ez számomra ...

Gyuszit alig néhány napja ismerem, és máris komolyan meghatározza az életemet. Nincs a fészbukon, ellenben szorosan itt él velem és osztozunk az ágyon történő hanyatt fekvésben. Küldeném, de ... Gyuszi nem hagyja magát. Igaz, beszélgetni nem lehet vele, és ez súlyos hiányosság nála. Gyuszi, teljes és anyakönyvezett nevén Mellhártya Gyula, még teljesebb nevén Mellhártya Gyulladás, sőt,  kétoldali Mellhártya Gyulladás, mivelhogy nemesi előtaggal is rendelkezik, azonban mozgásra késztet. Ismeretségünk első napján rögtön orvoshoz és patikába kellett rohannom vele, s mivel a felírt gyógyszereket egy gyógyszertárban nem lehetett beszerezni, egy városrésszel arrébb, majd vissza sétáltunk. De Gyuszi nyert... egyszercsak nem hagyott tovább sétálni. Fájni kezdett minden lélegzetnyi lélegzet és minden lépésnyi lépés, s Gyuszi jelezte, komolyan gondolta, hogy beférkőzik a bőröm alá. És szó szerint meg is tette. Azért nem olyan rossz... idejét sem tudom, mikor aludtam ki magam, s m...