Vigyázz magadra!
– Vigyázz magadra! – óvott Anyu, s én kezét elengedve szaladtam a fiúkkal focizni a térre, de még futtában a vállam fölött válaszoltam: Vigyázok! – Vigyázz magadra! – ölelt át Anyu, és kezét elengedve az első fizetésemmel a zsebemben fordultam az éjszakába, s a taxiból integettem: Vigyázok! – Vigyázz magadra! – puszilt arcon Anyu az oltár előtt, majd elengedtem kezét, és boldog mosollyal feleltem: Vigyázok! – Anyu, anyu, miért mondod nekem mindig azt, hogy vigyázzak magamra? – Azért, kisfiam, mert én már nem vigyázhatok rád. S tudod, a benne lévő szeretet miatt csak az igazán fontos embereknek szabad mondani, hogy “Vigyázz magadra!” – suttogta Anyu, és a becsukta szemét. Én annyit sem tudtam mondani: Vigyázok! mb