Dani kiszökött
Ébredés után ijedten nézem Dani ágyát. Üres! Tényleg elszökött? Igaz, mondta már, hogy hazamegy a hatos villamossal. Ha megtette, akkor egyedül maradtam a fertőtlenítőszagú kórteremben. Szegény Dani! Hónapok óta feküdt már a kórházban. Vigasztalhatatlanul szomorú volt, mert a karantén miatt a szüleivel sem találkozhatott. Hihetetlen, hogy elvitte az infúziós állványt is. Vajon, hogyan szállt fel az állvánnyal és kórházi pizsamában a villamosra? Hiányzik a kis bajkeverő. Egyszer már kisurrant, mert csábította a frissen nyírt fű illata. Hanyatt feküdt az udvarban, s boldogan integetett nekem az emeletre. Amikor visszajött, csak a kócos hajában rikító zöld fűszálak árulták el. Óvatosan kilesek a folyosóra, Danit keresve, de csak Rózsi néni, az ápoló közeledik. A szájmaszktól nem is látszik, hogy mindig morcos. – Gyere csak, Te hétalvó! – morogja felém. – Danit már elvitték a szülei, és érted is megérkeztek. Azt mondom, sipirc haza! S csak ekkor veszem észre a ...