Az áruházi télapó
Az áruházi télapó Gyerekzsivaj töltötte meg az áruházat. December volt, alig néhány nappal Karácsony előtt, s minden gyermek a Mikulással szeretett volna beszélgetni. Hosszú, tömött sorok kígyóztak végestelen végig körbe az áruházban, s ki türelmesen, ki pedig izgatottan várta, hogy az öreg, piros kabátos ember fülébe súghassa szíve vágyát. A Télapó olykor bólintott, máskor elégedetten mosolygott, s nagy ritkán gondterhelten ráncolta homlokát. A sorban az utolsó egy négy-ötéves legényke volt, s türelemmel állta végig a hosszú sort, majd lehajtott fejjel lépett a Télapóhoz. -Én nem tudok énekelni – mondta alig hallhatóan. - Nem baj – mondta kedvesen az öreg – egy verset azért mondasz nekem? A fiúcska válasz helyett csak megrázta a fejét, és továbbra is a földre szegezte a tekintetét. - No, így nehéz dolgom lesz – sóhajtott a Télapó – de tudod mit? Gyere, ülj az ölembe! – A kisfiú a Télapó ölébe ült, de továbbra sem szólt semmit. – No, mit szeretnél, tőlem? – kérdezte t...