A Makkai - írogatói blog

- Csúnya rózsa! - kiáltott a kisfiú és szipogva tartotta a frissen sebzett hüvelykujját. Jó magasra, hogy mindenki lássa. Nagymama szaladt, ahogy csak bírt, s a sérült ujjat bekötözte, megpuszilta, még masnit is tett rá. Nagypapa viszont csak a fejét csóválta. - Miért lenne csúnya az a rózsa? - Me...me...megszúrt! - szipogta a kisfiú. - Ejnye, no - mondta nagypapa - gyere, ülj csak ide az ölembe! Nagypapa elhelyezkedett a kedvenc hintaszékében, a kisfiú pedig az ölében. Egyik karját nagypapa nyaka köré fonta, s várta a mesét. Merthogy a mese-rakéta ilyenkor mindig beindult. Ilyenkor a hintaszéken bejárták a kerek világot, lovagokkal és sárkányokkal utaztak együtt, s a végén mindig egy kisfiú volt az erős, a bátor, a rettenthetetlen hős. Nagypapa most azonban más mesét tartogatott a tarsolyában. - Nézd csak ezt a rózsát - mondta szelíden nagypapa - hát nem gyönyörű? - Csúnya! - kiabálta a kisfiú még mindig sértődötten. - Óh, nem, nem az - javította k...