Én, a nagyon mormon
Reggel még bőven van hely a buszon, de az álmos tekintetek jelzik, nem lett volna az emberek ellenére, ha az év második napja nem hoz még munkanapot. A diákok még talán alszanak, többedmagammal azonban dolgozni igyekszünk. Buszos ismerősömmel beszélgetek, aki hosszasan ecseteli a szilveszteri party részleteit, majd megkérdezi: - Neked milyen volt? - Szolíd - válaszolom. - Nem volt hosszú, mert időben akartam aludni térni. Tudod, másnap vasárnap volt. Az ismerősöm csodálkozva rám néz: - Ha most azt mondod, hogy tegnap is voltál az egyházban, úgysem hiszem el. - Pedig így volt. Azért feküdtem le időben, mert számomra fontos volt, hogy méltóképpen megszentelhessem a vasárnapot. Mint bármely másik vasárnapot az évben. Az ismerősöm hallgat egy percet, talán a hallottakat emészti, s mint egy puzzle-játék darabját, próbálja beilleszteni az általa ismert képbe. - Akkor is, ha szilveszter csak egyszer van egy évben? - Akkor is - bólintok. - Számomra a vasárnap fontosabb, ...