Az Angyal
Hideg, téli este volt. Az Ember a meleg szobában, teáját kortyolgatva sóhajtott egy nagyot. – Már csak két nap, és itt a Karácsony! – végignézett a szobán, s arra gondolt, hogy végül is minden megvan, ami az ünnep túléléséhez kell. Van tea elég, akad néhány konzerv is, melyeket elfogyaszthat az ünnepek alatt, még süteményt is vett magának. Fenyőfa? Az nem kell, úgyse jön hozzá senki, ezt a Karácsonyt is bezárkózva fogja tölteni. Mint mindegyiket évek óta. Az Ember ivott egy újabb hosszú kortyot a meleg teából és az ablakon bámult kifelé. Nézte a hópelyheket kergető gyerekeket. Karácsony? Mi az hogy Karácsony? – vonta meg a vállát. - Csak tolonganak az emberek a boltokban, letapossák egymás lábát is, és az egész karácsonyosdin csak a hypermarketek járnak jól. – Nincs már szeretet ebben a világban! – sóhajtott egy újabbat az Ember, s kiitta a bögréből a maradékot. Az Ember épp felállt az ablak elől, amikor kopogást hallott az ajtón. Nem is akart hinni a fülének, talán valamelyik s...