királygabi
- Kapura! - mondja az ellenfelem egy régi-régi gomfociversenyen, mellyel gólszerzési szándékát jelzi nekem. Csapatom kapuját, mint általában, királygabi védi. A helyzet ajtó-ablak: az ellenfél csatára előtt a labda pontosan szemben áll a kapuval. Bárhová rúghatja. Kevésbé rosszabbik szememmel bemérem a szöget, ellenfelem gyengeségeit és erősségeit ismerve próbálom kitalálni, hova is mehet a lövés. Csapattársaim körbeállják a gombfociasztalt, pisszenés sincs a teremben. Kupameccs van, kieséses szakasz. Ha gól, kiesünk, ha nem gól, mehet tovább a meccs. Gondosan helyezem a kapusomat, királygabit. Megnézem a kapus szemszögéből, megnézem a lövő szemszögéből. Hajszálnyit jobbra tolom a kapust. - Mehet! - mondom, s az ellenfél megfeszíti lövőpálcáját. 1997-ben, amikor elkezdtem "hivatásos" gombfoci-karrieremet, csapatom kapujába királygabit állítottam. Nem, az igazi Király Gabi akkor még nem volt válogatott, és a szürke mackóalsó (alsómackó?) sem volt még védjegye. Statisz...